márpedig jól vigyázz, hogy mit kívánsz, még a végén teljesül, hehe. van az a G pont, amikor ha kikövezett, ha kikövezetlen ösvényen is baktat a magánéleted, elképzeled a férfit, akivel szívesen és jól éreznéd magad, mert olyan, amilyennek "kell" lennie. (ebből ugye a kikövezett eset a gáz, hát ilyenkor nyit nyilván ablakot a tudatod, hogy gyorsan kiszellőztesse a szivárgást...)

nos én elképzeltem. legyen okos, vidám, vicces, jó humorú, jólelkű, de rossz, és nagyvilági. és akarjon engem, de piszkosul. a kevésbé szükséges rész a fekete haj volt, de ennyi szabadságot kapott a fantáziám, ő meg begyömöszölve a kódolt zsáneremet a farzsebébe inkább feketére bökött.

márpedig jól vigyáztam, és mégis teljesült. olasz, egyszemélyes standup, a szívét egy korán kelő ember lelte, ellenben szemtelen, mint a piaci légy. mondjuk egy milánói piacról... és tegnap ocsúdtam a legmultikultibb buliban valaha is itthonban, ahol a legközelebbi magyar is félig amerikai volt, de vidáman csacsogtunk franciákkal, németekkel, olaszokkal, és egyéb rejtélyes eredetű, annál inkább impozáns személyiségű és külsejű total "out of the box" emberekkel a legnagyobb tetőteraszon, amit valaha láttam. Esküszöm, onnan lehetne megírni a következő Budapest útikönyvet, lévén az összes budapesti nevezetesség egy perspektívában tobzódik. (ha ideírnám még azt is, hogy barbeque és hideg sör, bacardi, asszem, meg is köveznétek..)

s ez az édes, vicces, fekete hajú milánói a legbájosabb őszinteséggel pakolt fel a tenyerére, és két hét után az a legnagyobb bánata, hogy munkát kapott "otthon", azaz vajh' mit szólok ehhez, és különben sem bírja nélkülem egy percig sem. hát, szokni kell ezt. az őszinteséget és az igazi kötődést. hol is itt a bökkenő?

miközben Zazuval többnyire azon versengünk egymással, hogy ki kit depiztet be, vagy húz ki a szarból, vagy vihog idiótábban, és dinkább, meg nagyszerűbb, összességében a helyzetünk tökéletes.

a kreatív és békés együttélés  a szeretetnek ilyen konstrukcióiban nyilvánul meg, mint ez itt:

nem akarom, hogy ismerni akarlak. a neved önmagában rossz ómen. szemtelen, rugalmas, okos. dobd el neved!

írnék valami okosat, vicceset, de akkor már kész is lennék a beadandómmal. ehelyett próbálok nem tudomást venni az arcüreggyulladásomról, ami 10 éve, aktívan két hónapja küzd velem, jól bírja, meg kell hagyni. továbbá arról, hogy a mai nap a 3-as számé, ami a kommunikáció száma, s ha eretnekség, ha nem, működik. felgyorsulnak a gondolataim, felizzik a telefon, magasabb fokozaton pezseg a virtuális szocializálódás. ehhez képest már össze is zavar, mint pókhálót a kiscica, hogy örüljek-e plafonig gyűrűző szexuális töltöttségemnek, aminek alapból persze igen, de ez a "minden síkon pörgessük zulejt" dantei bugyor-koktél nem biztos, hogy délután 5-kor kell a fejembe szálljon. pszicho teszteket töltögetek, ráadásul kötelező jelleggel, és amiknek kompromittáló eredményei cseppet sem hűtik le ezt a aszinapszis-rodeót, ellenben a rapid-filozófiát sem. zazu meg bedepizett, pedig még csak rendmániás sem vagyok. szal ebben nem akadályozzuk egymást. a latin pasik pedig úgy döntöttek, bejönnek nekem.  és tényleg fogják is magukat, és bejönnek. szőröstől, bőröstül, barátnőstül. jól sejtem, hogy a rossz úton próbálom elérni a megnyugvást? de ha egyszer jó..?

a szabadság elviselhető könnyűségének antigravitációs hatása. ez jutott eszembe. holnap beleírom a zéhába, úgy éljek.

miközben az örökre szóló családi életre készültem, a szívemet belekonzerválva egy képzelt riportba alanyba, néha beúszott a kép, hogy jövök-megyek, barátok vesznek körül, nyitottak és énféléim, meg hogy együtt lakom barátnővel is még (kollégiumácsingózó lévén, sose alakult úgy..), és élvezem a napsütést, a bókokat, nevetünk, iszunk rendületlenül, és intenzíven gondolkodom a hogyantovábbon. (imádom ezt. életszagom van olyankor).

és hát lám. családi élet jobb napokat látott, annál még jobbakat fog, de nem most. ellenben a kisszobám új jövevényt tartalmaz vasárnaptól, az én pótolhatatlan, gyönyörű és a világon a legviccesebb barátnőmet, ezt a dinkát itt! egyetlen baja van, de rájöttem, hogy hasznosítsam. nincs ezen az egész földkerekségen még egy, aki így tudná turbóztatni és strapálni a saját agy-lélek-szív kombójátt, szal elhatároztam rákötöm a generátorra, és legalább kevesebb lesz a villanyszámlánk!! :)

erről az egészről csak annyi jut eszembe, hogy vigyázz mit kívánsz! Még a végén boldog leszel... :)

ui: szerdán ZH, bloggerujjak keresztbe, köszi! 

ui2: van ott még jobb is, ahonnan ez jött. :) kispillt kérek. csók.

az mennyire a sors iróniája már, hogy egy szatír (jó a kombinéd, hol vetted, köcsög?) ébresztette fel az életösztönömet úgy, hogy az még spirituálisan is agynagymosásnak számít?

értékmérőnek mindenképp.

jól vagyok. csak a szivem képzeli még mindig kolibrinek magát.

"Tökéletes kristálytiszta kép, aprólékos részletek, örökérvényű mondanivaló, melengető hangulat, sodró történet, simogató élmény és mégse. Gyűlölöm ezt a suta kezet ami nem képes még csak a halvány mását sem közvetíteni e lelki panorámának." (bab)

elkezdeni az életed, pont olyan érzés, mint amikor sok-sok óceán bámulás, hullámnak feszülés vagy alábukás után végre felpattansz a body board-ra. rájössz, hogy a monumentális erőben nem az a poén, hogy bokaúsztatást rendezel a fürdőruhádnak és alulról gargarizálsz, még csak az sem, hogy arcboxot vívsz a tengerfenékkel, hogy aztán élő mozaikfreskóként emelkedj ki a habokból (sokadik próbálkozásra). az a legnagyobb poén, amikor felpattansz a hullámra, és sutba minden fizikával, toronymagasan siklassz ki az élet császáraként a partig, ahol a szíved életigenlő himnuszt dobol a mellkasodban és szélesre húzza a mosolyod. és aztán újra, és újra... az élet mosolyog ilyenkor a száddal, mert végre megéled. lifeboard.

azon gondolkodom, mennyi rejtett tartalmat jelöl az, ha a jövőheti szobafestéshez a kanadai national post-ból hajtogatok papírcsákót a fejemre?

és itt most nem a koponyaréseken beszivárgó nyomdafestékre gondolok, hanem a legmerészebb utazásom és az lakás élet újrafestése közti összefüggésre.

vagy egy szobafestő nem okoskodjon ennyit? háh.

és akkor az írónő a virtuális papírgombóc hegyen* átrágva magát, egy fogpiszkálóval elegánsan kipiszkálta a beragadt sorokat a foga közül, és leírta hosszú ideje az első postját, ráadásul nem a jó blogba.

hova a picsába is raktam az útjelző táblámat? áhh, megvan:

"Átrágtam magam a hét kásahegyén, hozzád menni még mindig boldogság, a közelséged még mindig menedék..." -  részlet Perla életéből.

én meg egy szentimentális picsa vagyok. a látszat ellenére és szerint. 

az osztódás 7. hónapja: az orvos lapátkezeinek örülhettem - még mindig jobb, mint a vasfogó bába. aztán mégsem örültem, mert mint rakoncátlan matrjoskát, még a biztonságot hazudó méhben megfordítanak. kurvaanyádat, gondoltam összes magzati öntudatommal, a gyerek fekvése szuverén jog! mindenkinek van keresztje, nekem spec. abban kényelmes. mikor egyedül alszom, még ma is keresztben fekszem az ágyon... bár ma már vannak azok a (nem lapát) kezek, amikért rendesen is hajlandó vagyok. anyám még le sem ért a lépcsőn, visszavackoltam magam "eredetibe". másnap úgy döntöttem, megnézem magamnak ezt a pofátlan világot...

1,5 év: apám melózik, anyám krumplit ás a kertben, én halálfélelemmel és fehér ujjakkal markolom a kiságy menedéket jelentő rácsait. halálfélelmet(!) élek át. illetve azóta nem gügyögök gyereknek. tiszta és értelmes gondolataim voltak, csak a nyelvem tanulta még a megformálásukat. jobb híján ordítottam.

3 év: minden gyerekkori történet ekkorra datálódik. vízválasztó. felfedezed - úgy istenigazából - a manipuláció természetét... ööö...lehetőségét. ööö...szépségét. megfogod, eltöröd, összehajtod, kevered, kérdezed, mondod, reagálnak (de miért így?!). életöröm, tisztán és értelmesen. a harmadik születésnapomon kezdtem beszélni, nézd már a némagyerek! sose fogjuk lecsapni! nagyapám összes sztorija így kezdődött: "amikor három éves voltál, éppen felérted az asztalt, hehe. nekem ne magyarázz, mit is tudtál te már akkor!"

5 év: iskolakezdés. nem beszéled a nyelvüket. majd iskolaelső vagy, de büszkeségből bepisilsz az énekkaron. én ugyan nem kérek engedélyt. saját jogon bepisilek. a kommunizmust meg elhittem.

10 év: iskola és nyelvváltás. éljen a billingvizmust felváltó anyanyelvi közeg. furcsamód furcsaságom itt felerősödik. lehet, hogy a kozákidentitás valójában visszafordíthatatlan (?). ellenben pályára bocsát a világpolgárság sztrádáján. sztrádáty - (amúgy) szenvedni. de csak előkapsz egy Sevcsenko kötetet, s az egyezményes jelentés elveszti előjeleit.

15 év: országváltás. furcsamód furcsaságom hazámban felerősödik. külön értelmet nyer az itthon és az otthon. Trianon hozadékai. csak évekkel később leszek hálás..

20 év: a nagy ő. az első. a házasélet ábécéje. papír nincs. zsepi annál több. függőségek és háttérmotivációk babarózsaszín fejesugrása. 10 évvel megelőlegezett élettapasztalat. 

25 év: Tabula Rasa. a legelveteműltebb realizálhatóságában. beavatás, porszem-effektus, összeomlás,  személyiségvált(oz)ás. következik 2,5 év gyorstalpaló. 25 van bele sűrítve! az elmúlt 25...

27 év:  szembesülés a "hatalmadban áll" és "lehetőségeid korlátlanok" tételek szemtelenül irreális reálisságának irrealitásával. új felületen határtalan rohangálás. beleütközés szavakba. hangokba. érintésbe, érzésbe... először létezőbe. először zsigeribe. először először. Ő. az utolsó. a mindennapok kis csodái eddig várattak. hú, rossz lehettem előző életemben!  de jó, hogy volt annyi eszem! majd álmok a lefolyóban. ilyenkor javasoltatik egy pozitív MRI. a körülményeid ettől hirtelen átértékelik magukat. második egyetem. jé, hát ez meg?

a megosztottság 28. éve: az ideglelést felváltja a hivatáslelés. a hivatáslelést kíséri az első felelősségteljes manipuláció. megfogod, eltöröd, összehajtod, kevered, kérdezed, mondod, reagálnak (de miért így?!). körülményeid olyan manipulálásáról van szó, aminek komoly tétje van már. áldozata, hogy ne szépítsek. s a komoly ezúttal nem tanult felszínességében pimpósodik, hanem az ereidben cikázik, s amikor már elviselhetetlenül kompromittálja belső nyugalmadat, fogod a lelked, kitéped, és letétbe helyezed 2 évre egy jegyzőnél. aztán fogod magad, eladod ingóságaid, felülsz a repülőre és megnézed magadnak a glóbusz egy másik szeletét. kalandorok, ím éljenek!

- s ha a megérzés valójában kívánság?

- s ha a megérzés valójában kívánság?

- akkor rábasztál!

besűrűsödtek kicsit a dolgaim. az életem, mondhatni. a nagy Mindenség fogta a vetélkedőn nyert turmixgépét és belemártotta a karmámba keverőtálba, készüljön hát a Zulej a'la Carte! magamra vethetek, hisz' mindet én akartam. jó, azt, mondjuk, illene szem előtt tartani, hogy a Mindenség csak a kívánságot teljesíti, a módszert maga választja.

röviden. Ausztráliában volt már a fél lelkem, mikor az "út" követelve a maga sodrát, arra késztetett, hogy másképp konstruáljam az életemet (lelkemet).

(a fele így is Ausztráliába utazik, de ez a másik fele).

így hát, három hét múlva egy olyan vasmadáron  fogom gondolatban a posztom szerkeszteni, amelyik Torontóban hullajt majd alá. ha turmixolunk, akkor már jól, ugye. mert ha feje tetejére állítjuk a tálat, a hab benne illene maradjon. ugye. 

a vizsgaidőszak észrevétlenül telik, ami valszeg annyiban nem igaz, hogy egész észrevehető, csak én tartózkodom valami megzabolázhatatlan zseléállapotban, ami miatt semmi sem érint már úgy, mint hajdanában-danában, mikor még beledöglöttem egy-egy vizsgahelyzetbe. öregszem, na, és ennek a hozadékának módfelett örülök. minden kicsit meseszerű. mintha a saját életem filmjét nézném, a saját kertmozimban, miközben kukoricát és kólát vásárolok saját magamtól, és a ZulejEstben keresem a főszereplők neveit, ejj, de különös sztori! 

a személyre szabott munka jött, majd időben ment, kicsit emlékeztetve a lehetséges alternatívákra, szal, ha terápiával majd esetleg nem is szolgálhatok, kedveskéim, a médiában megtaláltok! ;) De ha engem kérdeztek, a petákomat a föld túlfelén keressétek, bekeretezve egy nagy terem falán, melyben körülbelül negyedszáz ember igyekszik gatyába rázni családi ügyeit. estére pedig vendégeim lesztek egy vacsorára, magamtermesztette zöldségekből és pozsgás déli gyümölcsökből. 

előtte azonban i am goning to have a shower under the Niagara, meg persze eszem majd bachlavát az előre egyeztetett helyen, eztán összeszedegetem Zulej azon darabkáit, amit a mindenség szerteszét szórt a világban. el is hoztam a szülői házban fellelhető leggigamegantikusabb bőröndöt, mert van egy olyan érzésem, hogy számtalan darabkát kell majd belegyömöszölnöm... ha túl sok lenne belőlük, vajjal kenem be őket. a vaj ugyanis elengedhetetlen eleme a legjobb francia recepteknek. a francia konyha három szabálya ugyanis: vaj, vaj, és mégtöbb vaj.

jó életvágyat! 

Az Y az X-hez képest előrelépés. hisz, míg az X-en bővel eltévedsz, egymást keresztező igazságok csomópontjaiba ragadsz, féligazságok ágaira lógattatsz, addig az Y-on három egyértelmű lehetőség van. ezekből az, amelyiken tartózkodsz, alapjáraton kiesett, tehát marad kettő. jól különválasztható egyik, és másik. bonyolultabbak, geller génekkel fertőzött zseniális dilemmázók esetenként egyszerre két ágon is tartózkodhatnak, de ők tanúsítják aztán a potenciálisan legnagyobb szintugrást, mikor a két entitás egy tudatba folyik, s egyesül egy jól meghatározott irányban.

ez a bejegyzés sem eblogi.

nagyon hosszú lépcsősort megmászni, alapvetően a hátranézés infantilis tevésének az előrelátó nélkülözésével ajánlatos. amennyiben botorságunk mégis megnyilvánulna a vakáció alatt, ezt legalább igyekezzünk egy másik ember kézzelfogható közelségében tenni. ha szerencsénk van, ő éppen nem szédül, mert betartva az útikönyv előírását, nem nézett hátra (persze, a szándékosságot igen nehéz bizonyítani, tegyük fel, az ügy szempontjából irreleváns), fejével pedig irányba biccent. ha nincs szerencsénk, vigasztaljon az infantilis tudat, hogy ketten zúgunk le a gigamega legó tövébe. (lehetünk pl. szemgolyómatricák a polietilén Tutenkhamon fején)

ez egy, nem a megfelelő blogba írt bejegyzést, de mi van, ha nincs is olyan?

és ha már, kéretik végtagokat törésig csomózni, vizsgázom. ráadásul ez egy derült(?)égből vizsga, haha, de én inkább arra gyanakszom, hogy orvul elnéztem lenyúltak egy hetet a fejemből naptárból.

mostanában bármit kívánok, teljesül. legyen az egy szó, dallam, idő vagy elégedettség. apró kincsek potyognak percről percről az ölembe. persze kéretlen és örök pajtásom, az Elégedetlenség néha közbepofázik, s még azt is el kell ismerni, jól érvel. de szeretettel legyintek rá, hisz ugyan kérem, ki az úr a háznál? s akkor már úrnő, hamár! aztán ott van még kóbor cimborám, a Vágy, folyton igényt tart a szabadságomra, de csak azért sem  óhajtom gyűjteménypontjaimat beváltani, mert megtehetem. ha úgy tetszik, nincs vágy. hisz becsületes nevem se Marionett, bár francia regényekben jól hangzanék, igaz. inkább kényelmesen elhelyezkedem a futószalag mellett, melyen szép sorba érkeznek a kincsek. maholnapra például - a rendelésnek maradéktalanul megfelelve - Kultúra néven érkeztek a csomagok: lesz regényesség, komédium, undostres. ó, és csodás café latte! ki látta? - kérdem majd a túristát..

és tényleg!! imént adott nekem egy kedves idegen pozsgás, édes vadrózsát, hogy ne haragudjak, de kötelezőnek érezte! ha tudná! :) 

na. tekintve, hogy csodálatos és gyönyörködtető érzéssel tölt el, hogy nem nézek ki úgy, mint egy rosszul sikerült woodstock-szökevény, a jacksonfive-val a hónom alatt, extra felszereltségű dale-fogakkal (csipetcsapat, ugye, ha valaki túl mélyre süllyedt volna a felnőttkorban), amit azzal kompenzálok, hogy értelmezhetetlen kérdésekkel vizsgáztatok jóravaló egyetemistákat, akik közé sehogy sem tudok beilleszkedni a bokapólyáló szoknyámmal és nagyi-szandálommal az ecseriről, na szal' tekintve ezeket, nem érdekel, hogy az 1 pont(!) híján négyest, ami rendeltetését véve egyébként is ötös - hármasként kanyarintotta az indexembe ez a (fentiek alapján könnyedén detektálható) %!+'+FZ"/%!R!FHEZ/"% *****-atlan picsa. és igen, annak ellenére, hogy a 300 oldal végére értem!! bár igaz, töredelmesen és szemlesütve bevallom, nem erősségem sziámi szinonima értékű alternatívákból kiválasztani a helyes választ! és neeeem, ez nem a Karikázza be fővesztés terhe mellett Munkácsy 587. sz. kékárnyalatát az alábbi lehetőségek közül, ismert és fel nem tárt művei alapján! ilyenkor szokás hímnemiszervet emlegetni, szemantikai túlfűtöttsége okán, aztán inkább vettem egy salsaválogatást, és kitartóan gyakoroltam tegnap népszerűsített autóban táncolás tevékenységét, továbbra is a népek örömére. én hármasom, szép hármasom. na.

az van, hogy két(év)es bloggertörténetemben először azért blogolok megint, mert elmúlt a világválság. na most, ezzel csak annyi a gond, hogy a blogger muníciója, mint tudjuk, a világválságban rejlik! jó... ez, mondjuk, egy meglehetősen fatalista szabályfelfogás, de lássuk be, van valóság(válság:)alapja. szal' most egy ideig várhatóan ilyen erőltetett posztokkal mérgezem majd az internet gyanútlan és gyanakvó eltévedőit, mert sokáig nem süketelhetek, miért nem írok jól, mikor épp nem húsban vájkálok, meg kurvaélet és társai! btw. holnap olyan vizsgát kéne abszolválnom, mely kísérlet bőségesen kimeríti majd az ördögkísértés pofátlan kereteit, joggal bízhatunk tehát mindannyian vicces megoldásokban, amiről majd beszámolok. csak most még gyorsan bevágok 300 oldalt, hisz este fél kilenckor erre minden esélyem megvan. jeee. a vezetés közben táncolás viszont népvidámító tevékenység, emberszeretőknek jóérzéssel ajánlom! piros lámpánál az abszolút siker biztos következmény!

mivel korunk hírközlése tényferdítő és öncélú információszűrő attitűddel bír, ezért pótolva mulasztását, itt közlöm a nagyérdeművel, hogy új időszámítás kezdődött. az ezt megelőző kort kéretik ezúton úie.-vel jelölni, (gyengébbek az Üvegtigris Sanyija után szabadon csak ejtsék artikulálatlanul azt, hogy "hülye"); továbbá minden, ami ezután történik, az egyezményesség égisze alatt úisz.-szel jelölendő (drámaibb kúttúra-rajongók Gollam után szabadon az "úgyis"-t gyakorolják!!)

egyébiránt üdv mindenki újra itt! remélem, hiányoztam! hahahaha. :) 

egyébként én voltam katona. jóóó katona. és bármikor újra az lehetek. az leszek. a katona nem fél, ha fél is, olyankor bátor, tudja mi a rend és mindig igazodik. tiszta szívéből és tiszta hanggal kiáltja, hogy : szakasz! vi-gyázz!

játszunk csak nyugodtan! a labda nem egy fontos dolog. játékra való. csak dobni lehet, elkapni, megdobni vele vagy mellédobni. ha átmegy a kerítésen, nem megyünk utána, mert az azt feltételezné, hogy kurvára fontos nekünk az a labda.meg különben is akad másik a sufniban. ráadásul régi darab, de tisztogatás után újnak hat.

a tegnap üzenetét végül csak ma néztem meg, de azt hiszem öreg hiba volt. most így utólag nehéz kongruenssé tennem a jelzést és a napomat. pedig lehet, hogy pont ez az üzenet. talán csak simán el kell hinnem.

(Outlier kedvéért: egyébként a harmonet-től jönnek, és nem képeznek drákói házirendet az életemben, de gyakran gondolatébresztők.) 

"A tökéletesség, a varázslás száma. Mutatja a jó győzelmét. A lelki aktivitás száma. Az Isteni beteljesülés száma, elpusztíthatatlan, félelmektől mentes, mert megtalálta a kiutat a nyolcas jelentette csapdából. Az újra éledő, szabad, tiszta energia jelképe. Jelzi legyőzött nehézségeidet, megfontolt döntéseidet. Rezgése a bölcsekre hat. A lendület, a gyorsaság, a kreativitás száma is, a Mars uralma alatt áll."